Jól kezdődik, a "Pletykák szerint ...". De ez amúgy is olyan kényes dolog, lehet mérési hiba, meg akármi, és ha meg is van, akkor is csak találtak valamit, aminek akkora a tömege, mint egy Higgs bozonnak kéne lennie. Szóval az még ettől nagyon messze van, hogy tényleg kimondják, hogy Higgs bozont találtak, az meg még messzebb, hogy ezzel összeálljon egy teljes elmélet.
Amúgy ez az egész részecske ütköztetéses dolog ilyen késhegyen való táncolás. Összelőnek két bigyót, megnézik mi maradt, összeadják. Hopp, hiányzik valamennyi. Akkor ott biztos keletkezett egy neutrínó. Az egy olyan bigyó, ami nem hat kölcsön semmivel (vagyis csak a gyenge kölcsönhatásban vesz részt, amit nagyon nehéz kimutatni), olyan nincs, hogy valamiből kevesebb lesz, mint volt, úgyhogy ha minden igaz, akkor léteznie kell, de úgy igazán még senki nem látott ilyet ...
Originally shared by Varsányi István
http://index.hu/tudomany/2012/07/02/higgsbozon/
Majd pár nap múlva kiderül megint, hogy tévedtek, mint a múltkor. :)
VálaszTörlésAnnyiban más a helyzet, hogy a fénynél gyorsabb neutrínó nagyon nem passzolt az elmélethez, a Higgs-bozon meg nagyon passzol.
VálaszTörlésSzerintem még az sem triviális, hogy a világ leírására vajon csak egyetlen konzisztens elmélet létezik, vagy több is. De mondjuk ez messzire vezet ...
VálaszTörlésJó lenne, ha lenne egy konzisztens mindent lefedő modellünk, de amennyire én látom ezeket a dolgokat, annyira hajszálon függ minden, hogy akkor sem lennék meglepődve, ha másnapra kiderülne, hogy az egész nem jó, mert találtak valamit, ami nem illik bele a kirakósba, és borul az egész. Így volt a kvantummechanikával is. Egyetlen fizikai elméletre (vagy akár világképre) sem tenném fel nyugodt szívvel az életem ...
Én is ilyesmin gondolkoztam a minap. Ahogy haladunk az egyre kisebb méretek felé úgy lesz egyre inkább megalapozatlan az egész fizika. Az egész húrelmélet, multiverzum és társaik olyan gyenge lábakon álló elméletek, amik szinte csak egymás igazolására lettek kitalálva. Attól hogy logikusak és akár igazak is lehetnek, én nem vagyok meggyőzve hogy azok is. Persze az ilyen feltételezések és elméletek nélkül nem lehetne előre haladni, így hasznosak, csak jó lenne már valami igazán meggyőző bizonyítékot látni.
VálaszTörlésPont ugyanezt látom én is. Olvastam sokat húrelméletről (legutóbb épp egy fizikustól [normális egyetemi tanár, nem ilyen önjelölt], hogy mi a gubanc ezzel az egésszel), és kb. úgy jött ez az egész, hogy a számokhoz lehet passzintani egy olyan modellt, ahol ilyen mindenféle fiktív húrokat feltekersz mindenféle fiktív dimenzióban, akkor egyezni fognak a számok. De ez kb. hasra megy, lehet, hogy kishörcsögök szerelmi életében megfigyelhető szimmetriákból is le lehetne vezetni a világot. :) Szóval ilyen tákolmány az egész. A poén az, hogy lehet, hogy lehet addig tákolni, hogy pöccre leírja a világot, de ekkor is azért nagy kérdés, hogy "és akkor mivan?". Most akkor "megtaláltuk" a világ legmélyebb leírását, megfejtettük a legvégső igazságot, vagy "tákoltunk" valamit, ami konzisztens a megfigyelésekkel, és örülünk magunknak, hogy mi vagyunk a világegyetem közepe, de valójában nem csináltunk semmit. A relativitáselméletből kipottyantak dolgok, a kvatummechanikából is. Mindkét lépés technológiai fejlődést hozott. Ennek lesz valami hozománya? Vagy csak elmondhatjuk, hogy 11 dimenzióban spagettiből is össze lehet rakni a világot? A fentiek miatt úgy gondolom, hogy a tudomány értelme csak ez utóbbi lehet. Tehát ha valamiből konkrét technológiai fejlődés következik, akkor az egy értékes elmélet, ha nem, akkor inkább csak érdekesség ...
VálaszTörlésHogyne következne belőle konkrét technikai fejlődés! Csak egyelőre még nem tartunk ott hogy hasznosítható tusásunk legyen. DE a húrelmélet, extradimenziók, stb-k például segíthetnek hogy egyszer majd elérhető közelségbe kerüljenek távoli galaxisok bolygói - ha nedja'isten menekülnünk kell a földről. Persze amíg csak összetákolt elméleteink vannak, nem valódi tudásunk, addig haszontalan álmodozásnak tűnik az egész térugrósdi meg időutazósdi.
VálaszTörlésAmúgy én kurvára nem értek ám ezekhez, de nagyon érdekel a dolog és szeretem beleütni az orrom :D még akkor is ha esetenként hülyének néznek. Van egy csomó problémáim a fizikával: pl. hogy nem tudják (nekem) megmagyarázni mi is a fény, meg hogy hogy a pityóba lehet egy elektron egyszerre több helyen, stb... Amíg ezekre nincs egyértelmű válasz, addig kár is tovább menni.
Robert Cartman Szerintem ezeket élből nem lehet elmagyarázni. Az ember abból tud építkezni, amiről tapasztata van. Az atom modell is addig volt "megérthető", amíg a naprendszerhez hasonlították, mert akkor lehetett olyat mondani, hogy "olyan mint a bolygók", "ja, vágom, bolygók, olyat már láttam". De mikor bejött a kvantummechanika, ott buktuk az egészet, mivel nincs semmi olyan, amit mondjuk az elektronhoz hasonlíthatnál. A képeken kék golyó, de valójában se nem kék, se nem golyó. Az elektron elektron, nincs hozzá semmi hasonló. A fizikát szerintem nem lehet a szó klasszikus értelmében "megérteni". Ugyanakkor a fizikusoknak semmi problémát nem jelent a kvantummechanika alkalmazása. Hajszál pontosan kiszámolnak neked bármit, és tök pontosan megmondják neked, hogy hol milyen valószínűséggel mi történik, annak ellenére, hogy valójában ők sem értik ezt az egészet. Nem tudom már melyik Nobel díjas fizikus mondta, hogy aki érti a kvantummechanikát, az hazudik, vagy maga sem tudja, hogy nem érti. Szóval azt szerintem ne várd, hogy megérted. Erről egyszer akartam írni egy blogbejegyzést, mert amúgy tök érdekes ez az egész. A fentiek miatt amúgy van egy olyan irány is, hogy ez az összes modell húrokkal, meg elektronnal, meg mindennel csak mankó, és amúgy is összezavar. Az egyetlen abszolút dolog a képletek, amik ezeket leírják. Szóval hogy ne is próbáljuk elképzelni, felejtsük el a húrokat, meg az elektront, ami két helyen van, az egyetlen értelmes dolog, amit megtehetünk, hogy számolunk ezekkel, megérteni úgy sem lehet, így meg csak összezavar az egész.
VálaszTörlés