Na, Google szempontból én lettem Laszlo Fazekas, más Laszlo Fazekas már nem lehet LaszloFazekas ... :)
https://plus.google.com/+LaszloFazekas
https://plus.google.com/+LaszloFazekas
2013. október 29., kedd
2013. október 28., hétfő
Szeritnem a vége kicsit lapos lett, és bizonyos része kicsit mese jellegűek (pl.
Szeritnem a vége kicsit lapos lett, és bizonyos része kicsit mese jellegűek (pl. amiket hipnózissal oldanak meg), de alapvetően a koncepció jó, a film is jó. Izgalmas, kicsit csavaros, és okos is.
http://www.port.hu/szemfenyvesztok_now_you_see_me/pls/w/films.film_page?i_film_id=134081
http://www.port.hu/szemfenyvesztok_now_you_see_me/pls/w/films.film_page?i_film_id=134081
http://www.port.hu/szemfenyvesztok_now_you_see_me/pls/w/films.film_page?i_film_id=134081
http://www.port.hu/szemfenyvesztok_now_you_see_me/pls/w/films.film_page?i_film_id=134081
2013. október 27., vasárnap
Nagyon jó kis írás ... Kis betekintés a Szilicium-völgybe ...
Nagyon jó kis írás ... Kis betekintés a Szilicium-völgybe ...
Originally shared by Istvan Soos
"Hol lesz a következő Szilícium-völgy? Úgy hallottam, hogy most Bangalore-ban alakítanak ki egy technológiai parkot."
Ezúttal a helyi madarász egyesület önkéntes túravezetője hozta fel a témát, egy vasárnap délelőtt, miközben a San Francisco-öböl déli részén lévő mocsaras területen figyeltük a helyi és az itt telelő madárvilágot. Két éve kezdtem a Googlenél, ami a kérdéssel együtt remek apropó egy újabb beszámolóra a helyi élményekről.
A Szilícium-völgy a jól működő IT ipar szimbólumává vált. Politikusok, újságírók, vállalkozók hozzák fel példaként, szembeállítva a kormányzati IT beruházások gyakori kudarcaival (pl. ObamaCare netes oldala). Jópáran elemezték már a siker lehetséges összetevőit, hivatkozva a pénzre, a szaktudásra, a jogi környezetre, a kiszolgáló infrastruktúrára és nem utolsó sorban az időjárásra is. Mégis, Boston és New York kisebb startup inkubátorai kivételével eddig még nem alakult ki olyan alternatív központ, amely legalább megközelítően hasonló környezetet teremtett volna.
A “völgy” a San Francisco-öböl délnyugati részén, a San Francisco és San Jose közötti, kb. Vas Megye méretű terület, egymásba érő kisvárosokkal. Az összes aktívan dolgozó ember közül majdnem minden harmadik valamilyen technológiai cégnél alkalmazott, a völgyben kb. 250.000, az öböl tágabb környezetében kb. 400.000 mérnök dolgozik. Szó szerint minden sarkon van egy IT cég, becslések alapján is legalább ezer befutott és több mint tízezer friss startup fejleszt itt valamilyen terméket vagy szolgáltatást. A koncentráció elképesztő, nem lehet kikerülni a hatása alól.
A “szakember-sűrűség” fontos része a cégek működésének. A nagy cégek és a startupok számára is az a túlélés és siker kulcsa, hogy minél több tehetséges embert hozzanak össze egy helyre, és a lehetőségeikhez képest a legnagyobb szabadságot és a legérdekesebb problémákat adják a mérnököknek. Az üzleti ötletek a legritkább esetben egyediek, a cégek gyakran ugyanazt a feladatot akarják megoldani, ugyanazért a piacért versenyeznek. A pénzügyi siker a megvalósítás minőségén múlik, nem engedhetik meg maguknak, hogy a mérnökök céget váltsanak, pusztán azért, mert valamilyen bürokratikus vagy management akadályba ütköznek az adott szervezeten belül.
Például az elmúlt közel fél évben egy olyan komponensen dolgozok, ami egy ötletelésből nőtt ki előbb 20%-os, majd teljes idős projektté. Több üzleti és technológiai területtel dolgozunk rajta, mégsem szükséges hozzá ütemezési terv, adminisztráció, reporting, felülbírálás vagy ellenőrzés. Csinálhatnánk bármelyiket, de igazából senki sem igényli. A projektkezdéssel kb. egyidőben egy helyi startup egy nagyon hasonló probléma megoldására keresett meg, kisebb csapattal, de hasonlóan szabad beosztással lehetett volna elvállalni. Lehet hogy csak azért figyeltem fel rá, mert amúgy is a témával foglalkoztam, de az időzítés meglepő volt.
A kreatív szabadságnak és kísérletezésnek azonban van árnyoldala is: nem minden próbálkozás vezet sikerre. Akár a legkisebb prototípusról, akár teljes cégek üzleti modelljéről és termékvonaláról beszélünk, minden esetben ott a lehetőség, hogy nem lesz “elég jó”. A startupok nagyobb része néhány hónapon vagy éven belül megszűnik, csak egy töredék százalékukból lesz sikertörténet.
Talán itt van a legfontosabb különbség a kormányzati projektekkel szemben: egy bürokratikus szervezetnek lételeme és önigazolása, hogy mindent előre meghatároz és kiszámíthatóvá tesz. Nem tud mihez kezdeni egy mindenhol jelen lévő bizonytalansággal, helyette előírja a pénz beosztását, biztosítékokat kér mindenféle esemény ellen. Csakhogy mire a szerződő felek kölcsönösen egyetértenek a főbb garanciákban, addig a Szilícium-völgy agilis cégei már három termék-iteráción is túl vannak, kettőt kipróbálva és eldobva, a harmadikkal is elkészültek, és azzal már a felhasználói elégedettséget mérik. A fejlesztés és a próbálkozások sebessége sokkal fontosabb, sokkal több előnyt ad, mint egy egyetlen átadásra kihegyezett “bombabiztos” folyamat.
A kísérletezésekből munkán kívül sincs hiány. A DIY mozgalom (Do / Design It Yourself - Csináld / Tervezd Magad) széles támogatói és résztvevői bázissal rendelkezik itt. A gyerekek számára külön iskolai foglalkozásokat szerveznek, ahol megtanulnak fából, fémből, később elektronikából és szoftverből is szinte bármit építeni. Amire elérik a középiskolát, addigra olyan készségszinten kezelik ezeket, hogy az iskolák között robotépítő versenyeket is szerveznek.
A szülők számára hasonlót biztosít számtalan klub, ahol el lehet végezni a heggesztő, a CNC-gép kezelő, lézervágó és üvegkészítő tanfolyamokat, majd utána havidíjért lehet használni a klub felszerelését tetszőleges tevékenységhez. A többség alapvetően csak magának bütyköl, de rendszeres kiállításokat és vásárokat szerveznek az elkészült munkákból, tovább bátorítva az érdeklődőket. Néhány érdekes ötletet felkap a sajtó is, legutóbb például a “csináld magad autonóm tengeralattjáró robotra” lehetett rácsodálkozni.
Mára a kutatás sem a nagy állami laboratóriumok privilégiuma. Az utcánkban található egy biológiai labor, ahol bárki megismerheti a laborhasználat helyes módját, részt vehet olyan közösségi projektekben, mint biolumineszcens (pl. mozgásra világító) baktériumokkal való kísérletek, vagy 3D sejtnyomtató készítése. A helyi klubtagok számára rendelkezésre áll rengeteg laborfelszerelés, rázógép, tömegspektrométer, magasnyomású kamra, és jó kapcsolatuk van olyan szolgáltatókhoz, akik DNS-szintézissel foglalkoznak.
Az sem marad teendők nélkül, aki a helyi közösségek életén politikamentesen akar segíteni: nonprofit, független szervezetek dolgoznak azon, hogy az iparban tapasztalatot szerző mentorokat összekössenek középiskolás és egyetemista fiatalokkal, akik aztán az ebben szintén partner önkormányzatoknak, megyéknek vagy állami szervezeteknek készítenek kutatás-fejlesztési projekteket. A témák az élet minden területére kiterjednek: városfejlesztés, kórházi eszközök apró és nagyobb módosításai, levegőszűrők és légszennyezés-figyelők, az idősellátás javítása, helyi termesztésű ételek, vagy végül, de nem utolsó sorban informatikai rendszerek.
Tegyük hozzá ehhez az évente több mint 300 napsütéses napot és kellemes hőmérsékletet, a természetjáráshoz, óceánparthoz és a hegyekhez egyaránt közel lévő földrajzi elhelyezkedést, és máris látszódik, hogy a Szilícium-völgy lemásolásához sokkal többre van szükség, mint egy ipari park létrehozása.
Az elképzelés azonban nem lehetetlen, de nem elsősorban a technológiai parkon múlik, sokkal inkább az embereken. Kell hozzá a hasonló érdeklődésű és képességű emberek koncentrációja, egy nagy adag “can do” (“meg lehet csinálni”) attitűd, kíváncsiság, érdeklődés és nyitottság, a sikertelenség kockázatának elviselése, és persze a bürokrácia hiánya. A jól működő példa rendelkezésre áll...
Originally shared by Istvan Soos
"Hol lesz a következő Szilícium-völgy? Úgy hallottam, hogy most Bangalore-ban alakítanak ki egy technológiai parkot."
Ezúttal a helyi madarász egyesület önkéntes túravezetője hozta fel a témát, egy vasárnap délelőtt, miközben a San Francisco-öböl déli részén lévő mocsaras területen figyeltük a helyi és az itt telelő madárvilágot. Két éve kezdtem a Googlenél, ami a kérdéssel együtt remek apropó egy újabb beszámolóra a helyi élményekről.
A Szilícium-völgy a jól működő IT ipar szimbólumává vált. Politikusok, újságírók, vállalkozók hozzák fel példaként, szembeállítva a kormányzati IT beruházások gyakori kudarcaival (pl. ObamaCare netes oldala). Jópáran elemezték már a siker lehetséges összetevőit, hivatkozva a pénzre, a szaktudásra, a jogi környezetre, a kiszolgáló infrastruktúrára és nem utolsó sorban az időjárásra is. Mégis, Boston és New York kisebb startup inkubátorai kivételével eddig még nem alakult ki olyan alternatív központ, amely legalább megközelítően hasonló környezetet teremtett volna.
A “völgy” a San Francisco-öböl délnyugati részén, a San Francisco és San Jose közötti, kb. Vas Megye méretű terület, egymásba érő kisvárosokkal. Az összes aktívan dolgozó ember közül majdnem minden harmadik valamilyen technológiai cégnél alkalmazott, a völgyben kb. 250.000, az öböl tágabb környezetében kb. 400.000 mérnök dolgozik. Szó szerint minden sarkon van egy IT cég, becslések alapján is legalább ezer befutott és több mint tízezer friss startup fejleszt itt valamilyen terméket vagy szolgáltatást. A koncentráció elképesztő, nem lehet kikerülni a hatása alól.
A “szakember-sűrűség” fontos része a cégek működésének. A nagy cégek és a startupok számára is az a túlélés és siker kulcsa, hogy minél több tehetséges embert hozzanak össze egy helyre, és a lehetőségeikhez képest a legnagyobb szabadságot és a legérdekesebb problémákat adják a mérnököknek. Az üzleti ötletek a legritkább esetben egyediek, a cégek gyakran ugyanazt a feladatot akarják megoldani, ugyanazért a piacért versenyeznek. A pénzügyi siker a megvalósítás minőségén múlik, nem engedhetik meg maguknak, hogy a mérnökök céget váltsanak, pusztán azért, mert valamilyen bürokratikus vagy management akadályba ütköznek az adott szervezeten belül.
Például az elmúlt közel fél évben egy olyan komponensen dolgozok, ami egy ötletelésből nőtt ki előbb 20%-os, majd teljes idős projektté. Több üzleti és technológiai területtel dolgozunk rajta, mégsem szükséges hozzá ütemezési terv, adminisztráció, reporting, felülbírálás vagy ellenőrzés. Csinálhatnánk bármelyiket, de igazából senki sem igényli. A projektkezdéssel kb. egyidőben egy helyi startup egy nagyon hasonló probléma megoldására keresett meg, kisebb csapattal, de hasonlóan szabad beosztással lehetett volna elvállalni. Lehet hogy csak azért figyeltem fel rá, mert amúgy is a témával foglalkoztam, de az időzítés meglepő volt.
A kreatív szabadságnak és kísérletezésnek azonban van árnyoldala is: nem minden próbálkozás vezet sikerre. Akár a legkisebb prototípusról, akár teljes cégek üzleti modelljéről és termékvonaláról beszélünk, minden esetben ott a lehetőség, hogy nem lesz “elég jó”. A startupok nagyobb része néhány hónapon vagy éven belül megszűnik, csak egy töredék százalékukból lesz sikertörténet.
Talán itt van a legfontosabb különbség a kormányzati projektekkel szemben: egy bürokratikus szervezetnek lételeme és önigazolása, hogy mindent előre meghatároz és kiszámíthatóvá tesz. Nem tud mihez kezdeni egy mindenhol jelen lévő bizonytalansággal, helyette előírja a pénz beosztását, biztosítékokat kér mindenféle esemény ellen. Csakhogy mire a szerződő felek kölcsönösen egyetértenek a főbb garanciákban, addig a Szilícium-völgy agilis cégei már három termék-iteráción is túl vannak, kettőt kipróbálva és eldobva, a harmadikkal is elkészültek, és azzal már a felhasználói elégedettséget mérik. A fejlesztés és a próbálkozások sebessége sokkal fontosabb, sokkal több előnyt ad, mint egy egyetlen átadásra kihegyezett “bombabiztos” folyamat.
A kísérletezésekből munkán kívül sincs hiány. A DIY mozgalom (Do / Design It Yourself - Csináld / Tervezd Magad) széles támogatói és résztvevői bázissal rendelkezik itt. A gyerekek számára külön iskolai foglalkozásokat szerveznek, ahol megtanulnak fából, fémből, később elektronikából és szoftverből is szinte bármit építeni. Amire elérik a középiskolát, addigra olyan készségszinten kezelik ezeket, hogy az iskolák között robotépítő versenyeket is szerveznek.
A szülők számára hasonlót biztosít számtalan klub, ahol el lehet végezni a heggesztő, a CNC-gép kezelő, lézervágó és üvegkészítő tanfolyamokat, majd utána havidíjért lehet használni a klub felszerelését tetszőleges tevékenységhez. A többség alapvetően csak magának bütyköl, de rendszeres kiállításokat és vásárokat szerveznek az elkészült munkákból, tovább bátorítva az érdeklődőket. Néhány érdekes ötletet felkap a sajtó is, legutóbb például a “csináld magad autonóm tengeralattjáró robotra” lehetett rácsodálkozni.
Mára a kutatás sem a nagy állami laboratóriumok privilégiuma. Az utcánkban található egy biológiai labor, ahol bárki megismerheti a laborhasználat helyes módját, részt vehet olyan közösségi projektekben, mint biolumineszcens (pl. mozgásra világító) baktériumokkal való kísérletek, vagy 3D sejtnyomtató készítése. A helyi klubtagok számára rendelkezésre áll rengeteg laborfelszerelés, rázógép, tömegspektrométer, magasnyomású kamra, és jó kapcsolatuk van olyan szolgáltatókhoz, akik DNS-szintézissel foglalkoznak.
Az sem marad teendők nélkül, aki a helyi közösségek életén politikamentesen akar segíteni: nonprofit, független szervezetek dolgoznak azon, hogy az iparban tapasztalatot szerző mentorokat összekössenek középiskolás és egyetemista fiatalokkal, akik aztán az ebben szintén partner önkormányzatoknak, megyéknek vagy állami szervezeteknek készítenek kutatás-fejlesztési projekteket. A témák az élet minden területére kiterjednek: városfejlesztés, kórházi eszközök apró és nagyobb módosításai, levegőszűrők és légszennyezés-figyelők, az idősellátás javítása, helyi termesztésű ételek, vagy végül, de nem utolsó sorban informatikai rendszerek.
Tegyük hozzá ehhez az évente több mint 300 napsütéses napot és kellemes hőmérsékletet, a természetjáráshoz, óceánparthoz és a hegyekhez egyaránt közel lévő földrajzi elhelyezkedést, és máris látszódik, hogy a Szilícium-völgy lemásolásához sokkal többre van szükség, mint egy ipari park létrehozása.
Az elképzelés azonban nem lehetetlen, de nem elsősorban a technológiai parkon múlik, sokkal inkább az embereken. Kell hozzá a hasonló érdeklődésű és képességű emberek koncentrációja, egy nagy adag “can do” (“meg lehet csinálni”) attitűd, kíváncsiság, érdeklődés és nyitottság, a sikertelenség kockázatának elviselése, és persze a bürokrácia hiánya. A jól működő példa rendelkezésre áll...
2013. október 21., hétfő
Ez nagyon durva.
Ez nagyon durva. A ráknál tényleg az van, hogy ha időben elkapják, viszonylag könnyen kezelhető, de ha későn, szinte semmit nem lehet tenni. Tehát az ilyen diagnosztizáló módszerek nagyon fontosak. Ráadásul ilyen olcsón, és 13 évesen ...
http://hvg.hu/tudomany/20131020_fantasztikus_egy_15_eves_fiu_fejlesztette
http://hvg.hu/tudomany/20131020_fantasztikus_egy_15_eves_fiu_fejlesztette
http://hvg.hu/tudomany/20131020_fantasztikus_egy_15_eves_fiu_fejlesztette
http://hvg.hu/tudomany/20131020_fantasztikus_egy_15_eves_fiu_fejlesztette
2013. október 18., péntek
Ezentúl már a pénzgyűjtésben is segít a Prezi.
Ezentúl már a pénzgyűjtésben is segít a Prezi. RocketHub-on bepített feature lett, hogy a crowdfounding projektekhez Prezit készíthetsz. Szépen terjed ...
http://prezi.com/fuel-for-ideas/
http://prezi.com/fuel-for-ideas/
http://prezi.com/fuel-for-ideas/
http://prezi.com/fuel-for-ideas/
2013. október 9., szerda
Volt tévében egy tök jó riport arról, hogy lakáshitelt érdemes felvenni, vagy lakást bérelni.
Volt tévében egy tök jó riport arról, hogy lakáshitelt érdemes felvenni, vagy lakást bérelni. Élből rávágná az ember, hogy bérelni ablakon kidobott pénz, ha hitelre veszed, akkor a tiéd lesz a lakás, stb. De igazából nem ilyen triviális a dolog, mert a banknak ugye kamatot fizetsz azért, hogy "bérled" a pénzét, a lakásért meg bérleti díjat. Ha nincs semmi pénzed, és a lakás árával utánaszámolsz, akkor a legtöbb esetben a kamat messze több, amit a banknak kifizetsz, mint a bérleti díj. Tehát a helyett, hogy egyből hitelt veszel fel, jobb lehet, hogy bérelsz, és gyűjtögetsz, és minél később veszed fel a hitelt.
2013. október 8., kedd
2013. október 5., szombat
Ez a film szerintem az alacsony költségvetésű filmkészítés csúcsa.
Ez a film szerintem az alacsony költségvetésű filmkészítés csúcsa. A teljes másfél óra kb. 3 köbméteren játszódik egyetlen szereplővel. Az a durva az egészben, hogy ennek ellenére jó, izgalmas, és leköti az embert. Egy szereplős jó filmet láttam már (Hold), de olyat, ahol a tér is ilyen korlátozott lenne, még nem. Így szerintem bátran kijelenthető, hogy a maga nemében kuriózum, és ha másért nem, hát ezért érdemes megnézni.
Filmajánló
http://www.port.hu/elve_eltemetve_buried/pls/w/films.film_page?i_film_id=113692
http://www.port.hu/elve_eltemetve_buried/pls/w/films.film_page?i_film_id=113692
Filmajánló
http://www.port.hu/elve_eltemetve_buried/pls/w/films.film_page?i_film_id=113692
http://www.port.hu/elve_eltemetve_buried/pls/w/films.film_page?i_film_id=113692
2013. október 4., péntek
Újabb Széles infó ...
Újabb Széles infó ...
Robert Cartman Horváth Gyula
http://index.hu/tudomany/2013/10/03/az_energiacella_lehet_a_bolcsek_kove/
http://index.hu/tudomany/2013/10/03/az_energiacella_lehet_a_bolcsek_kove/
Robert Cartman Horváth Gyula
http://index.hu/tudomany/2013/10/03/az_energiacella_lehet_a_bolcsek_kove/
http://index.hu/tudomany/2013/10/03/az_energiacella_lehet_a_bolcsek_kove/
2013. október 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)