2,2 petabájt (2 millió Gb) egy gramm anyagban ... Amúgy a cikk nagyon jól leírja, hogy hogyan működik a tárolás (eddig a legjobb cikk, amit a témában olvastam). Látszik, hogy azért nem annyiról van szó, hogy beírják a biteket a DNS-be. Ami még szerintem érdekes lehet, hogy a DNS-t jól lehet kezelni a biológiából ellesett módszerekkel. Tehát a jövőben elképzelhető, hogy enzimekkel, meg mindenféle célorganizmusokkal olcsón tudunk majd így adatot tárolni, a kiolvasás sebességének kérdése is megoldódhat, sőt, talán algoritmusokat is össze lehetne rakni enzimekből, amik így nagyon erős párhuzamosítással futhatnak. Beírjuk az adatbázist DNS-be, hozzá keverjük az algoritmusnak megfelelő enzimeket, és kis idő múlva megjelennek a megoldást tartalmazó DNS szálak ...
http://ipon.hu/elemzesek/egy_evtizeden_belul_johetnek_a_dns_adattarolok/1595/1
http://ipon.hu/elemzesek/egy_evtizeden_belul_johetnek_a_dns_adattarolok/1595/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése