Mai napi szösszenet ...
Nemrég épp egy Jóbarátok részt néztünk, mikor eszembe jutott, hogy milyen értékes dolog lenne, ha képesek lennénk szelektíven törölni az ember agyát. Asszonnyal nagy Jóbarátok rajongók voltunk, többször is végignéztük az egész sorozatot, de így, hogy már kívülről tudjuk az egészet, nem túl nagy élvezet. Milyen jó lenne, ha kitörölhetném az egészet az agyamból, és újra az újdonság erejével hatna minden rész. De számtalan ilyen dolog van, és érdekes módon nem is a rossz dolgok jutottak először eszembe, hanem a szép emlékek. Mikor először láttam a tengert, azok az idők mikor hülye kis kamasz voltam, mikor még csak udvarolgattam asszonynak, mikor összeköltöztünk, stb. Szép emlékek ezek, de megélni ezeket még sokkal jobb volt. Kérdés nélkül odaadnék egy emléket azért, hogy újra megélhessem azt.
Ha valaha rájövünk, hogy miképp lehet örökké élni, szerintem az agy szelektív törlése válik majd a legjövedelmezőbb üzletággá. Képzeljük csak el, hogy már kétszáz éve élünk (ez jelenlegi életem 6-7x-ese). Már mindent láttunk, beutaztuk a világot, mindent megértünk, nincs már semmi új. Nincs igazán miért élni. Egy ilyen ember szerintem (legalábbis előbb-utóbb) minden vagyonát odaadná egy kiadós agytörlésért, vagy ha nincs más út, úgy ahogy van, reseteljék az egészet. Ez egyfajta halál, de mégsem az.
Ha tehát majd egyszer megtaláljuk az örök élet titkát, onnan szerintem a természetünkből fakadóan következik, hogy feltaláljuk magunknak a halált, és a reinkarnációt is. Mert halál nélkül nem vagyunk képesek hosszú távon boldogan élni ...
#blog
http://www.imdb.com/title/tt0338013/?ref_=fn_al_tt_1
VálaszTörlésIsmerem, már láttam 2x. :) Mondjuk ez kicsit másról szól ...
VálaszTörlésInkább csak a szelektív törlés miatt. Legalabbis nekem a poszt elejerol ez jutott eszembe egybol.
VálaszTörlésAmúgy nagyon jó film szerintem. A stílusa is tetszik. Sőt még az is megfogott, hogy személyes tárgyak alapján keresgélik ki az emlékdarabokat. Amennyire el tudom képzelni, ha lehetséges, akkor valahogy így működne a szelektív törlés. Bár én ebben nem annyira hiszek. Az agyban annyira minden kapcsolódik mindenhez, hogy jó eséllyel csak egyben lehetne törölni.
VálaszTörlésValamit valami aran. Szerintem lehetseges, csak lehet ugrik vele mas is, de nem hinnem, hogy mindennek ugrania kellene.
VálaszTörlésÉrdekes felvetés, de részemről nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék élni a lehetőséggel.
VálaszTörlésEsetleg valami eszméletlen végletesen rossz történés emlékénél igen, amitől képtelenség szabadulni és nem tudom feldolgozni, továbblépni rajta és egyértelműen rosszabb lett tőle az életem. De ezzel is kell tudni kezdeni valamit, mert nyilván ez a körülményeimre is kihatott, ezek a körülmények viszont az emlékem eltűnésével változatlanok maradnak és egy felemás szituációban találom magam, s nem garantált, hogy ezzel majd tudok mit kezdeni.
Jó emlékek. Kétélű, csábítónak tűnik átélni ismét őket, ha volt már szerencsénk hozzá. Egy filmsorozat élménye kedvéért például kizártnak tartom, hogy bármi módon engednék barkácsolni az agyamban.
Az első igazi nagy szerelem Ámor nyila mikor betalált, na az már ilyen horderejű. Viszont borzongok belegondolni, hogy azt egyszerűen elpucoltassam, csak hogy helyet kaphasson egy következő ilyen élmény. Egész egyszerűen egyúttal el is értékteleníti az egészet.
200 év. Fene tudja, annél azért sokkal nagyobb és változatosabb a Föld, hogy unalmassá tudna válni. Ha ilyen léptékek vannak kilátásban, akkor el lehet kezdeni életforma váltásokat, kipróbálni egy csomó olyan dolgot, ami a legtöbbünknek egész egyszerűen nem tud megadatni különféle okokból. És akkor még nem is kalkuláltunk az örökös változással, fejlődéssel, simán változhat egy ország vagy egy életforma közben akkorát, hogy érdemes legyen több más után ismét nekifutni és megtapasztalni az új dolgokat is.
Én estére szeretnék egy gombot, hogy alvás idején ne pörögjön az agyam:)
VálaszTörlésAz emlékeimet pedig nem adnám, még akkor sem, ha 200 évig élnék sem. Ha kell elmegyek tizedjére is, ugyanoda, hiszen, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba:) Ezzel csak ara utalnék, hogy minden változik.
De például maradjunk a filmeknél. Meg nem tudom mondani, hogy hányszor láttam a Gyalog-galoppot, a szinkronját kívülről fújtam, de valahogy sosem volt olyan érzésem, hogy ki kellene törölnöm az agyamból.
En se torolnek mar csak azert sem, mert ha elkovettem egy hibat akkor abbol tanultam, ha torlom, akkor elkovetem megegyszer. ha mast nem.
VálaszTörlésAnnak a gombnak a hiánya azért sokszor jön jól. :)
VálaszTörlésNem egyszer volt már, hogy valamin a nap vagy napok során hiába agyaltam, görcsöltem, nem jutottam vele előrébb. Aztán az éjszaka - pontosabban az alvás - közepén csak úgy felültem, hogy jé, megvan.
Én is jártam már így, de sokszor jól jönne, mondjuk hetente egyszer, max. kétszer:)
VálaszTörlésAkkor már inkább 1-2 feles. :D
VálaszTörlésAnélkül, hogy Balázs első linkjére kattintanék vagy továbbolvasnék, megkérdezem: Eternal Sunshine of a Spotless Mind?
VálaszTörlésSütés közben ezen filóztam. :)
VálaszTörlésTényleg nem tűnik jól kivitelezhetőnek. Leírva csak annyi, hogy "láttam ezt a sorozatot".
A valóságban:
megkaptam a sorozatot barátnőmtől szülinapomra jubileumi rendezői változatot és werkfilmet is tartalmazó díszdobozos kiadásban. Láttam én is a MédiaMarktban, de nem mertem megvenni, mert nem túl olcsó. Barátnőmnek is nagyon tetszett, neki nagyon bejött Chandler, de rosszul esett neki, amikor egy két jelenetnél elismerően hümmögtem Phoebere, ilyenkor kicsit morci volt. Pár részt a kistévén tudtuk csak nézni, mert javították a nagyot, többnyire kóla popkorn is volt, de egyszer megadtuk a módját egy kis borozgatással is, hú, na az jó este volt. A kedvenc epizódomnál a szomszédban fúrni kezdtek, a többi résznél meg rendre hallottuk a másik szomszédék szexelését, utána ők hallhatták a miénket, néha már a film közben elkapott a hév. A legjobb az volt, amikor már a film elején kaptunk egy áramszünetet, na akkor párhuzamban ment a show, nem volt semmi. Egyszer lehet össze kéne hozni egy csoportost velük, nekem úgy tűnt, hogy Mókuska is gondolt rá. Na majd mikor nézzük megint a sorozatot, ennél a résznél valahogy felvetem. Bár, az egyik részben pont ez volt a szitu, na ott mégjobban adja magát! Azt a szögletes dobozos kínai kaját mindenképpen ki kell próbálni, de remélem nem lesz olyan bunkó a futi, mint a 12. résznél mikor rendeltünk. A főnök meg teljesen olyan idióta, mint Joey, azt hiszi, hogy ért hozzá, aztán egy nagy lúzer. Egyszer tuti beolvasok neki. A squash pályán az egyik csaj meg tisztára Monica, csak szőke. Mondtam is neki, de kiröhögött. Apám párszor szóvá tette, hogy megint ezt a szart nézzük, írtó dühös voltam rá ezért. Bárcsak mondhatná még most is... stb stb stb.
És ez csak egy film, még ha sorozat is.
Szerintem egy nagy rakás teljesen megmagyarázhatatlanul a levegőben lógó déjà vu érzés lenne a végeredménye, amik talán zavaróbbak is lennének a természetes módon adódóaknál. Minél több ilyen babrálás lenne, annál inkább esne szét az adathalmazunk konzisztenciája.
Csak úgy babrálni én sem hagynám az agyam egy sorozat kedvéért. Itt hallgatólagosan azért feltételeztem, hogy abban az esetben, hogy ha a technológia tökéletesen működne. Amúgy pont Attila Csongor Kiss által leírt dolgok miatt gondolom azt én is, hogy nem működne. Azt, hogy egy teljes törlést bevállalnék-e 200 év után, én sem mondom teljes bizonyossággal, de hajlok a felé, amit írtam, hogy van az az idő, amikor az ember azt mondaná, hogy most ez így elég volt már, újra akarom kezdeni. De persze ezt igazán biztosan csak 200 évesen tudnám megmondani. A jelenlegi harmincpár évemmel én is úgy gondolom, hogy jócskán van még mit megélnem.
VálaszTörlés