Az elsőben semmiképp sem hiszek. A második elég bonyolult ahhoz, hogy igaz legyen XD A harmadik meg vicces mert attól függetlenül, hogy nem változtatod meg a jelened, mégsem tudsz visszamenni XD De amúgy csak hozzátenném, hogy a Back to the future-ben is multiverzum elmélet van, Doki még fel is vázolja Marty-nak a 2. részben, hogy létrehoztak egy alternatív világot ahol Biff az ász. De szólj ha tévedek ;)
A 3. tetszik leginkább, csak én végtelensávos autópályaként szoktam elképzelni, ahol minden döntésünk egy elágazás, amivel új sávba sorolunk. Ha visszafordulunk és valahol úgy döntünk, hogy itt változtatunk (megöljük Hitlert), akkor azzal is csak sávot váltunk, az eddigi sáv eseményeit nem befolyásolja. Viszont ez is sántít, mert szerintem itt is paradoxonhoz vezet, ha megöljük a nagyapánkat, mert kik leszünk mi abban az új sávban? Okozat ok nélkül nincs, mi pedig azok lennénk.
Több mint valószínű, hogy végül a természet megoldja a paradoxonok kérdését egyszerűen azzal, hogy nem ad lehetőséget rájuk, mint ahogy a fénysebességgel történő utazásra sem. Lehet az a legegyszerűbb megoldás, hogy lehetetlen időben utazni - bár ez kicsit lehangoló lenne.
Ráadásul van még egy olyan bajom is az időutazással, hogy elvileg a világegyetemben megszámlált részecske van, de ha visszamegyek az időben (vagy előre) akkor ott hirtelen több részecske lesz, de hát honnan lesz az?
ja, meg van a doctor who-féle felfogás, ahol vannak fixpontok, de a múlt valamennyire befolyásolható. és az idő leginkább egy tál spagettihez hasonlít:D (nem lennék meglepve, ha ez állna a legközelebb a valósághoz.)
Ha már mindenkinek van elmélete, akkor leírom én is az enyémet. :)
Egyfelől szerintem a szó fizikai értelmében (bármit is jelentsen ez :)) nem lehet időt utazni. Eddig minden olyan elmélet, amit ismerek, és ami fizikai alapon próbált megoldást találni az időutazásra, szerintem alaptalan. Ezek általában mind a relativitáselméletből indulnak ki, mondván hogy ott az idő is csak egy dimenzió, és elvileg visszakanyarodhat magába, de ez szerintem csak matematikai modell, nincs objektív valóság tartalma.
Nekem az időutazás legszimpatikusabb formája az, ami a Pillangóhatásban megjelent. Ez amolyan szubjektív időutazás, ami hatással van a jövőre. Elsőre pont ez tűnik a leginkább misztikusnak, és alaptalannak, de ha feltételezzük, hogy a valóság nem valóságos, akkor rögtön kristály tiszta lesz az egész. Ha a valóság csak amolyan álomféle, amiben amolyan összedrótozott tudattal rendelkező entitások vagyunk (ha úgy könnyebb elképzelni, akkor mondhatjuk, hogy csak szimuláció, mint mondjuk a MATRIX, vagy még inkább a 13. emelet virtuális világa), akkor lehetőség lehet arra, hogy globálisan megváltoztassuk a múltra utaló összes emléket, aminek következtében a jelent már ennek függvényében "álmodja" tovább a világ. Ez így paradoxonoktól és a természeti törvények súlyától mentes. Ez az én szimulált valóságon alapuló időutazás elméletem.
Az elsőben semmiképp sem hiszek. A második elég bonyolult ahhoz, hogy igaz legyen XD A harmadik meg vicces mert attól függetlenül, hogy nem változtatod meg a jelened, mégsem tudsz visszamenni XD
VálaszTörlésDe amúgy csak hozzátenném, hogy a Back to the future-ben is multiverzum elmélet van, Doki még fel is vázolja Marty-nak a 2. részben, hogy létrehoztak egy alternatív világot ahol Biff az ász. De szólj ha tévedek ;)
Szerintem sem teljesen pontos, de jópofa. :)
VálaszTörlésA 3. tetszik leginkább, csak én végtelensávos autópályaként szoktam elképzelni, ahol minden döntésünk egy elágazás, amivel új sávba sorolunk. Ha visszafordulunk és valahol úgy döntünk, hogy itt változtatunk (megöljük Hitlert), akkor azzal is csak sávot váltunk, az eddigi sáv eseményeit nem befolyásolja.
VálaszTörlésViszont ez is sántít, mert szerintem itt is paradoxonhoz vezet, ha megöljük a nagyapánkat, mert kik leszünk mi abban az új sávban? Okozat ok nélkül nincs, mi pedig azok lennénk.
Több mint valószínű, hogy végül a természet megoldja a paradoxonok kérdését egyszerűen azzal, hogy nem ad lehetőséget rájuk, mint ahogy a fénysebességgel történő utazásra sem. Lehet az a legegyszerűbb megoldás, hogy lehetetlen időben utazni - bár ez kicsit lehangoló lenne.
Ráadásul van még egy olyan bajom is az időutazással, hogy elvileg a világegyetemben megszámlált részecske van, de ha visszamegyek az időben (vagy előre) akkor ott hirtelen több részecske lesz, de hát honnan lesz az?
ja, meg van a doctor who-féle felfogás, ahol vannak fixpontok, de a múlt valamennyire befolyásolható. és az idő leginkább egy tál spagettihez hasonlít:D (nem lennék meglepve, ha ez állna a legközelebb a valósághoz.)
VálaszTörlésHa már mindenkinek van elmélete, akkor leírom én is az enyémet. :)
VálaszTörlésEgyfelől szerintem a szó fizikai értelmében (bármit is jelentsen ez :)) nem lehet időt utazni. Eddig minden olyan elmélet, amit ismerek, és ami fizikai alapon próbált megoldást találni az időutazásra, szerintem alaptalan. Ezek általában mind a relativitáselméletből indulnak ki, mondván hogy ott az idő is csak egy dimenzió, és elvileg visszakanyarodhat magába, de ez szerintem csak matematikai modell, nincs objektív valóság tartalma.
Nekem az időutazás legszimpatikusabb formája az, ami a Pillangóhatásban megjelent. Ez amolyan szubjektív időutazás, ami hatással van a jövőre. Elsőre pont ez tűnik a leginkább misztikusnak, és alaptalannak, de ha feltételezzük, hogy a valóság nem valóságos, akkor rögtön kristály tiszta lesz az egész. Ha a valóság csak amolyan álomféle, amiben amolyan összedrótozott tudattal rendelkező entitások vagyunk (ha úgy könnyebb elképzelni, akkor mondhatjuk, hogy csak szimuláció, mint mondjuk a MATRIX, vagy még inkább a 13. emelet virtuális világa), akkor lehetőség lehet arra, hogy globálisan megváltoztassuk a múltra utaló összes emléket, aminek következtében a jelent már ennek függvényében "álmodja" tovább a világ. Ez így paradoxonoktól és a természeti törvények súlyától mentes. Ez az én szimulált valóságon alapuló időutazás elméletem.