Az agy feltérképezése
Ha egyszer sikerül teljesen feltérképezni az emberi agyat, és megoldható lesz annak számítógépen való szimulációja, az nagyon sok tudományterület végét fogja jelenteni. Ha ugyanis képesek leszünk eldobni a testünket, akkor teljesen feleslegessé válnak a biotechnológia, akár a genetika, a rákkutatás, és úgy általában mindenféle orvoslás eredményei. A virtuális jelenlétnek köszönhetően nem lesz többé gondunk a közlekedéssel, így ezek a vívmányok is feleslegesek. Nem lesz szükségünk házakra, mezőgazdaságra, az energiaigényünk is minimálissá válik, így ezek a vívmányok is értelmüket vesztik. Ami marad az talán csak a fizika, az informatika, a matematika mint ezek alapja, és a filozófia. Ezért hiszem, hogy az agy visszafejtése (ha egyáltalán lehetséges) a tudomány szent grálja. Ha rajtam múlna, minden elérhető tudóst, kutató orvost, biológust, stb. erre állítanék rá, mert a fentiek alapján ha mással foglalkoznak, az hosszú távon teljesen feleslegesnek mondható tudást eredményez. Tulajdonképpen csak az értékes idő elszúrása ... :)
#blog
Szerintem a téma kapcsán az egyik fontos kérdés a virtuális jelenlét visszahatása a fizikai testre... Szerintem e nélkül nem úszható meg a dolog...
VálaszTörlésViszont innen már szinte csak egy lépés a halhatatlanság és az nem tesz jót a tulnepesedesnek. Plusz pár száz ezer év után unalmas is lesz
VálaszTörlésTehát a vízió szerint végül az emberiség egy hatalmas bitkupac lesz egy nagy halom önfenntartó vaskupacon. Ez azért nem pusztán az agy feltérképezésén múlik. Rengeteg dolgot sikerült ugyan gépesíteni, de korántsem mindent. Rengeteg szükséges alapanyag nehezen lenne elképzelhető kétkezi emberi munka nélkül, ugyanígy a gyártásnál sem tartunk még a teljesen automatizált szintnél, s ugyanez igaz az üzemeltetésre is. Könnyebben megvalósíthatónak tűnnek ugyan az agy feltérképezésénél, de simán közbejön a gazdaságosság kérdése. Egyrészt az egyes folyamatok kapcsán is, másrészt úgy egészében. Egyszerűen nem fogja tudni ezt mindenki megfizetni, nem fog tudni mindenki hozzájutni, még ha létezni is fog a technológia. Ha megnézzük, a jelenlegi technológiákhoz is arányaiban nagyon kevesen jutnak hozzá.
VálaszTörlésCsaba Sári Ez csak akkor kérdés, ha szükség van fizikai testre. Ha fullra szimulálható az agy (ami ugye egyáltalán nem biztos, de tegyük fel), akkor élhetünk virtuális valóságban, és nem lesz többé szükség testre.
VálaszTörlésAndrás Oláh A túlnépesedés szerintem ilyen virtuális lé esetén nem olyan nagy gond, csak bővíteni kell kicsit a számítási kapacitást. Az unalomra jó megoldás lehet a reinkarnáció. Ha meguntad, törlöd az emlékeid, és jöhet az új élet. Ebben az esetben elég ha a meglévő tudatok születnek mindig újra, és akkor az egyben a túlnépesedést is megoldja.
Attila Csongor Kiss A virtuális valóságban való lét megoldja a gyártási problémákat is, a technológia fejlődésével pedig hamar mindenki számára elérhető lehet. Ha a fizikai korlátokat nézzük, és az agy jelenleg vélt kapacitását, akkor kb. egy kiló szét kellene megfelelően struktúrálni emberenként, az energiaellátás meg mehetne napelemről.
Itt írtam amúgy erről a virtuális valóságos víziómról, de lehet már olvastátok is: http://lf.estontorise.hu/archives/305
VálaszTörlésIgen, ez igaz. Én arra értettem, hogy ha egyszer megvan a cucc, és mindenki bent van, utána már nem nagyon kell dolgozni. Igaz, karbantartani kell, de azt talán már nem annyira nehéz gépesíteni. Ha ezen dolgozna az egész emberiség, szerintem hamar meglennének a megoldások. Én például ilyen félbiológiai rendszert képzeltem el, ami olyasmi, mint egy erdő, él, elvan magában, és energiával látja el az egészet. Illetve magukat a számítógépeket is talán lehetne növeszteni. De ez már tényleg elég futurisztikus.
VálaszTörlésLaszlo Fazekas azt azért megnézem, amikor szükségessé válik egy új „adatközpont", hogy az hogy épül meg. Márpedig szükséges lesz, mert a digitális tartalmak ahogy megugrottak, úgy fog megugrani a digitális létforma. Apropó, a szaporodás kérdésköre is kimaradt. Márpedig ha az agy reprodukciójáról lesz szó, akkor bizony ez az igény is ugyanígy meglesz, ráadásul az eddigi fizikai nehézségektől mentesen, még akkor is, ha előbb-utóbb beleütköznek az erőforrások végességébe. Mert az nem végtelen, és ott megint jön a fenti felvetésem.
VálaszTörlésHa mindenki ezen agyalna, szerintem hipp-hopp meglennének a robotok, amik felépítik. A reinkarnációs modellben pedig nem kell szaporodás. Esetleg azt is lehet emulálni. Szóval ezek szerintem nem olyan áthághatatlan akadályok.
VálaszTörlésLaszlo Fazekas csakhogy a reinkarnációs modell az már túlmutat az agy „szimpla" feltérképezésén és szimulálásán. Előbbiekből viszont alapvetően a reprodukció igénye következik, ami pedig meglehetősen mélyen van kódolva.
VálaszTörlésEzt kiütni és behelyettesíteni reinkarnációval az egyrészt már egy következő logikai szint de legalábbis alapjaiban eltérő modell, másrészt meg a fizikai léttől megszabaduláson túl is egy újabb lényegi változtatás. S az sem biztos, hogy életképes modell, gondoljunk a „200 éves emberre", aki végül mégis inkább a távozás mellett döntött.
S az is nehezen képzelhető el, hogy mindenki ezen kezdene el agyalni. Az emberiségre nem igazán jellemző az egy irányba gondolkodás, sőt, egyre inkább a devianciára való hajlamot, végsősoron pedig inkább az entrópia egyre inkább működését vélem felfedezni.
Persze, az emberiség nem ideális, ezért is nem fog ez megtörténni, hogy mindenki ezen dolgozzon. Valószínűleg nagy is lenne az ellenállás, és sokan inkább maradnának hús-vér emberek, stb. Igazából csak próbáltam végiggondolni, és ez tűnik a leglogikusabb, legoptimálisabb megoldásnak. De persze csak egy ideális világban valósulhatna meg.
VálaszTörlésNekem az a tippem, hogy a nagyon bonyolult rendszerek nem térképezhetők fel teljesen. Vagyis egy ilyen számítógépbe költöztetett ember másik ember lenne, sőt, inkább nem is lenne emberi a gondolkodása.
VálaszTörlésLaszlo Fazekas így már értem. Hipotézisként, koncepcióként érdekes boncolgatni. Sok érdekes kérdést vet fel.
VálaszTörlésFentieken túl - önfenntartó üzemeltetés, reprodukció kérdése - jogi kérdések sorát is veti fel, mind az átmeneti időre mind a már kialakult teljesen átszerveződött, biológiailag kihalt állapotra is.
Adódik a kérdés: mit tekintenek a továbbiakban alapvető értéknek: életnek?
Az átmeneti időszakban nagyon kérdéses a természetes biológiai ember és a mesterséges egymáshoz viszonyulása. Nehezen tudom elképzelni, hogy a biológiai helyből egyenértékűként fogadja el és kezeli a mesterséges burokba átemelt „létformát". Erre mind a mai napig még saját magával szemben is képtelen. S mint láttuk, már egy high-tech műláb is óriási port tud kavarni (a futók esetére gondolok), nem egyértelmű a válasz rá, s pláne nem természetes.
Ezt a tulajdonságot ráadásul a mesterséges szükségszerűen viszi tovább, ergo a mesterségeseken belül is meglesz a hierarchiára való igény, törekvés, s ezen felül a biológiaival rivalizálás is. Adódik a kérdés, melyik kezdi el likvidálni a másikat? (Ipari forradalom és gépzúzók, a történelem ismételni fogja magát.) Melyik lesz sikeresebb a másik likvidálásában? Esetleg a mesterségesek kiirtanak minket, még mielőtt meg tudnánk teremteni az önfenntartásuk feltételeit? Az ember van ennyire hülye, márpedig emberi agy lemodellezéséről van szó.
További kérdés a tulajdonlás, ami megint csak alapvető igénye az embernek és így nyilvánvalóan a mesterségesben is jelen lesz, hisz az embert modellezi. Fizikai korlátok nélkül mi lesz a tulajdonlás célja? Én oda vagyok egy szép töltőtollért, egy rozoga gitárért, de mi helyettesíti be ezt a mesterséges közegbe átköltözött tudatnak? Semmire nem megy a töltőtollal vagy a gitárral.
Továbbá mi lesz azokkal a dolgokkal, amelyek nem pusztán tudati szintűek, hanem a biológiai létünkből, a test fizikai létezéséből fakadnak? Az agy a gondolkodáson túl egy rakás létfenntartó funkciót lát el, vezérel, bejövő impulzusokat dolgoz fel, amelyek a tudatra is visszahatnak. Lemodellezve és reprodukálva az agy működését mit fog kezdeni ez a valami azzal a hirtelen már nem létező dologgal, amelyeket korábban kontroll alatt tartott, feldolgozott? Tudjuk, hogy egy sima amputáció feldolgozása sem zökkenőmentes. Na most akkor képzeljük el, mi van, ha amputáljuk az egész testet.
Ugyanide tartozik az érzések sokasága, amiknek egyszerűen az alapja megszűnik. Ott az a 100%-osan lementett kis tudat, akinek emberi mivoltában majd' kiugrott a szíve, ha meglátta élete párját. És egyszercsak élete párja ugyanúgy egy immateriális bitkupac egy halom szilíciumchipben. Ez az érzés egészen egyszerűen nem arra van bedrótozva, hogy nini, ott a szomszéd chip és milyen helyes kis bitkupac van benne. Közben persze nagyon örülni fog, ahogy főzök egy jó pacalpörköltet finom borral és friss kenyérrel, amelyek tudati szinten ismerősek neki és áhítottak, épp csak nem szilíciumkompatibilisek.
Véleményem szerint fentiek miatt ezek a tudatok, valamik nemes egyszerűséggel rövid távon megőrülnének.
Horváth Gyula Ez benne van a pakliban, persze. Próbálom is mindig egy fél mondat erejéig odabittyaszteni, hogy talán nem is lehet megcsinálni. Csak nem akartam nagyon elmenni ebbe az irányba, mert elviszi a fókuszt az eredeti gondolatról. :) Amúgy az is egy érdekes gondolat, hogy "nem lenne emberi". Tehát hogy egy talán egy másolt agy is intelligens lenne, de talán valami hiányozna belőle, és így tulajdonképpen mégiscsak sikerülne találni valami másolhatatlan, egyedi "lelket".
VálaszTörlésAttila Csongor Kiss Jó kérdések ezek, bár párral nem értek egyet, főleg a végén, ahol a bitkupacot állítod szembe a pacalpörkölttel. A pacalpörkölt, és életed párja is csak egy szénkupac (életed párjától rögtön szeretnék is elnézést kérni) némi oxigénnel és vízzel vegyítve. Tehát az anyagkupac szerintem semmivel sem több mint egy bitkupac, csak más a reprezentáló közeg. Igazából mindkét esetben az információ a lényeges, a nélkül a szén, víz, oxigén, nitrogén, és még egy kis ez az ugyanolyan használhatatlan. Tehát ebből a szempontból a digitális világot egyenrangúnak tekinteném az anyagi világgal. Olyannyira, hogy ha jól belegondolsz, most sem tudod egyértelműen eldönteni, hogy nem-e ilyen bitkupac vagy. Ezt próbáltam fejtegetni a linkelt blogbejegyzésben is.
Ami a társadalmi, jogi, stb. kérdéseket illeti, nekem az a tippem, hogy egy idő után ebben a virtuális térben is olyasmi életet alakítanánk ki magunknak, mint a mostani. Szimulálnánk a halált, a nehézségeket, stb. hogy legyen valami értelme, és ne csavarodjunk be. A különbség annyi, hogy itt mi hozhatjuk meg a világ szabályait, ahol majd halandóként élünk. Ezért nem tartom azt sem teljesen kizártnak, hogy a dolog már megtörtént, és ez amiben most élünk egy ilyen szimulált világ.
A bitkupacok között azért mégis csak van némi különbség. A virtuális pacal az azért mégis csak virtuális. Ha más nem, a kettőt a tudat, hogy ez virtuális, az meg ott kint számomra befogadhatatlanul igazi, megkülönbözteti.
VálaszTörlésAz persze egy másik kérdés, amit említesz, hogy ha már ez a tudati határ is eltűnik. Az addig való eljutás viszont baromi rázós, lehet végig kell járni ebbe az irányba is egy evolúciót, hogy meglegyenek azok a tudatok, amelyek túlélnek egy ilyen transzfert.
Ha mindenki virtuális, akkor ki fogja lapátolni a szenet az erőműbe?
VálaszTörlésHát a robotok ...
VálaszTörlés