A dolgok viszonylagosságáról

A dolgok viszonylagosságáról

Nemrég olvastam egy cikket, ahol azt fejtegették, hogy az agy "becsült számítási kapacitása" alapján 47 perc alatt lehetne szimulálni 1 másodpercnyi agyműködést. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyen sebességgel képesek lennénk szimulálni egy emberi agyat, hisz sem a részek működéséről, sem a struktúráról nem rendelkezünk elég információval. Ráadásul ugye az egész dolog csak becslés, de ez most a téma szempontjából nem is érdekes.

Azon gondolkodtam, vajon milyen lenne így élni? Még pontosabban, hogy valójában számít-e a szimuláció sebessége? Nyilván, ha beszélgetni szeretnénk egy ilyen szimulált lénnyel, elég lomhának tűnne számunkra, de ha ezeket a szimulált agyakat valamilyen szimulált környezetben tartanánk, úgy teljesen normális életet élhetnének "odabenn". Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan a relativitáselméletben egy gyorsan mozgó űrhajó fedélzetén. Einstein óta tudjuk, hogy ha valami gyorsan (a fényét megközelítő sebességgel) mozog, ott lelassul az idő. Egy ilyen űrhajó fedélzetén utazók mindebből semmit nem vennének észre, miközben mi, akik a Földről figyeljük őket, azt látnánk, hogy az űrhajón minden rettenetesen lelassult. Ugyanilyen lassított felvételként látnánk egy jelenlegi szuperszámítógép által szimulált világ szimulált embereinek életét. De vajon mit jelent az, hogy lassú? Mi emberek a valóság egy szűk tartományában létezünk. Ebben mozgunk, ez számunkra az etalon, de miért ne létezhetnének lények más tartományokban? Elég ha csak visszakanyarodunk az előbbi, számítógép által szimulált világhoz. Ahogy fejlődik a technológia és gyorsabbak lesznek a gépek, úgy a feltöltött emberek világa is gyorsul. Egy szép napon szélsebesen elhúznak mellettünk és ők lesznek a gyorsabbak. Ekkor az ő szempontjukból a mi világunk lesz hihetetlenül lassú. A technológia megfelelő fejlettségi fokán a mi világunk teljesen statikusnak tűnhet a szimulált emberek számára. Egy forgalmas utca olyan lenne számukra, mint egy fákkal teli erdő. Ott állnak az emberek statikusan és meg sem mozdulnak. Ha elég hosszú time-lapse videót készítenek róla, akkor már látszik a mozgás, valahogy úgy, ahogyan a természetfilmekben bemutatják egy növény növekedését. Ilyen trükközés nélkül viszont a Föld nem más, mint egy befagyott kép, egy érdekes szobor. Arra szeretnék csak rámutatni ezzel, hogy nem annyira lényeges fogalmak a gyors és a lassú, sőt igazából jelentésük is csak hozzánk képest van. Létezhetnek olyan életformák, amik más tartományban élnek, és talán észre sem vennénk őket. Egy fénysebesen fejlődő civilizáció, ami kialakul, intelligensé fejlődik, majd kipusztítja magát, számunkra lehet, hogy csak egy nagy szupernóva robbanásnak tűnne. De ugyanilyenek lennénk mi is egy olyan életforma számára, ami a mi fogalmainkkal rendkívül lassan él. Neki a földi élet csak egy pukkanás lenne, egy komplex, de teljesen jelentéktelen kémiai reakció. Az ő szemében talán az evolúció lenne értelmes (itt írtam erről: http://lf.estontorise.hu/archives/605) entitás. Látná "Isten kezét munkálkodni", de talán lemaradna az emberiségről. De megfordítva, mi sem vennénk észre, hogy egy intelligens létformáról van szó. Lehet, hogy élettelen kőrakásnak néznénk, amit csak a bonyolult időjárás és belső energiák mozgatnak teljesen véletlenszerűen. Nem vennénk észre, hogy amit figyelünk, valójában egy hihetetlenül lassú, de értelmes lény. De ugyanez igaz a méretekre is. Egy sejt, ha értelmes lehetne, képtelen lenne értelmezni az embert. Ő csak sejtek hatalmas, komplex társadalmát látná, de talán meg sem fordulna a fejében, hogy ez így egyben egy értelmes lény. De ugyanígy egy bolygó méretű idegen lény is jó eséllyel a Földet tekintené értelmesnek, nem pedig a rajta élő embereket.

Az tehát, hogy valami lassú vagy gyors, kicsi vagy nagy, viszonylagos fogalmak, és globálisan nézve nem is annyira lényegesek. Mi emberek a valóságnak egy szűk tartományában élünk, és mivel ezt szoktuk meg, nagyon nehéz elvonatkoztatnunk tőle, pedig talán más tartományokban is létezhet értelmes élet. Sőt, valójában az értelem, az intelligencia maga is egy viszonylagos fogalom, és mivel ennyire korlátoltak vagyunk, talán soha nem fogjuk észrevenni a minket körülvevő megannyi intelligens létformát.

#blog