ja, elvileg ideális esetben az lenne az értelmiség feladata, hogy kontrollt gyakoroljon a kevésbé értelmiséget manipulálni próbáló törekvésekkel szemben.
András Oláh Kontrollt csak olyan esetben lehet gyakorolni, ha legalábbis jelentős egyetértés van a témában. Ez nem mindig igaz. Meg aztán most épp azt látjuk, hogy az emberek egy része megunta az értelmiségi kontroll. Az nehezen érthető magyarázatokkal jár, tanulni is kellhet hozzá, szóval macerás. A szomszéd sokkal egyszerűbb magyarázatot kínál. Meg a fészbuk.
Ami most változott, az az, hogy a politikusok egy része a hatalom érdekében megszegte az eddigi konszenzust, hogy nagyon durva dolgokat, alternatív valóságokat azért nem hazudunk a kampány közben. Vagy nem ők szegték meg, egyszerűen megjelentek az eddigi eliten kívüli emberek, akik nem megszegik ezt a szabályt, hanem ők maguk is elhiszik ezt a rengeteg ostobaságot.
Horváth Gyula nem hinném, hogy a politikusok most lettek volna gátlástalanabbak. Régen nem volt Facebook, a médiát pedig könnyebb volt az értelmiségnek kontrollálni, nem azért, mert jobbak voltak az emberek, hanem azért mert egyszerűen nem volt lehetőség a baromságok gyors, ingyenes és mégis nagy tömegekhez való eljuttatásának. Ma van.
Ez egy új kihívás, amivel együtt kell élni és megtalálni rá a megoldást, de egyelőre a demokráciánál nem tudok kevésbé kockázatos hatalmi formát, ahol kisebb lenne a visszaéléssel okozott kár.
A demokráciával nincs baj. Persze kérdés, mit nevezünk annak, mik a lényegi elemei. A képviseleti demokrácia jelenlegi formája megbukott, és eddig se volt valami jó. De ez csak a demokrácia működtetésének a módja. Attól, hogy ez rossz, maga a demokrácia még nem lesz az. Csak mindent definiálni kell, mert a szavak lejáratásának nagy divatja van manapság. A liberális szitokszó lett, a nemzeti meg fosztóképző. És sok más szó is eléggé rosszul járt.
Nem érdekes, hanem az időnként fel-feltörő alpárian meritokrata. Azok hangja akiknek küldetésük, hogy folyamatos üzemmódban kognitív küszöböt találjanak, illetve állítsanak ember és ember között és azt logikusnak tetsző példák tengerével igazolni véljék. Azok hangja, akik folyamatosan keresnek érdemesnek és érdemtelennek tartott emberi csoportokat önnönmaguk egyfajta fölébb rendeltségük igazolására. Pl. nagyon jó a repülőpilóta példája egy olyan korban idecitálni, amikor a pilóta tényleg már csak azért vezethet még repülőt, mert egyelőre az az olcsóbb megoldás a robotpilóta helyett. De mondhatnánk azt is, hajrá pilóta amikor géphiba miatt röpképtelen a repcsi. So so, sokkalta összetettebb az emberi faj és azon belül egy egy egyed képessége, "érdemessége", hogy bármely idióta meritokrata azt elképzelni tudná, hogy mely kihívásokra ki lesz az alkalmas a következő 4 évben, a holnap megjelenő kihívásokra a munka világában, hogy ki lesz holnap az új "érdemes" s ki akiknek léte csupán a "szükséges rossz". Az időnkénti üzemhiba nem bukás. Bukni diktátumok tudnak. A demokrácia viszont öngyógyulni képes. Természetesen csak ott, ahol a játékszabályainkat önkényesen átírókat időben felismerni képesek és elzavarni bátrak.
Solymos Gellért Ez is teljesen jogos. Nem tudom mi lenne erre az optimális megoldás. Valószínűleg az, hogy a demokráciának van egy csomó előfeltétele. Megfelelő oktatás, szabad sajtó, az információ szabad áramlása, tájékozottság, átláthatóság, a folyamatos kontroll lehetősége.
Solymos Gellért azért a meritokrácia, mint felvetés mögött nem csak és kizárólag a felsőbbrendűség állhat, legalábbis szerintem minimum megfontolásra érdemes és nem azonnal elvetendő.
Az alpáriban és a 2005-óta erősödő amerikai újhullámából mást még nem sikerült kiolvasnom. És amúgy akkor, amikor az érdemmel és döntési jogokkal rendelkezők köre bezárul :) vagy hogy mondta pontosan Csermely Péter
Laszlo Fazekas Részt kell benne venni. Ennyi. Amúgy tovább gondolva a szavazásban résztvevők aránya egyfajta meritokrata logikát is kielégíti, és valahol a sikeresség mögött megbújó ismeretlenben is fellelhető. Aki meg győzni akar új politikával legyen képessége elérni a passzív többséget. Ha egy félmarha Trumpnak ez sikerült akkor a kognitívan magasabban funkcionálóktól ez egy elvárható alapkészség kell hogy legyen:D
ja, elvileg ideális esetben az lenne az értelmiség feladata, hogy kontrollt gyakoroljon a kevésbé értelmiséget manipulálni próbáló törekvésekkel szemben.
VálaszTörlésKicsit eklektikus, de jó cikk.
VálaszTörlésAndrás Oláh Kontrollt csak olyan esetben lehet gyakorolni, ha legalábbis jelentős egyetértés van a témában. Ez nem mindig igaz. Meg aztán most épp azt látjuk, hogy az emberek egy része megunta az értelmiségi kontroll. Az nehezen érthető magyarázatokkal jár, tanulni is kellhet hozzá, szóval macerás. A szomszéd sokkal egyszerűbb magyarázatot kínál. Meg a fészbuk.
Ami most változott, az az, hogy a politikusok egy része a hatalom érdekében megszegte az eddigi konszenzust, hogy nagyon durva dolgokat, alternatív valóságokat azért nem hazudunk a kampány közben. Vagy nem ők szegték meg, egyszerűen megjelentek az eddigi eliten kívüli emberek, akik nem megszegik ezt a szabályt, hanem ők maguk is elhiszik ezt a rengeteg ostobaságot.
Horváth Gyula nem hinném, hogy a politikusok most lettek volna gátlástalanabbak. Régen nem volt Facebook, a médiát pedig könnyebb volt az értelmiségnek kontrollálni, nem azért, mert jobbak voltak az emberek, hanem azért mert egyszerűen nem volt lehetőség a baromságok gyors, ingyenes és mégis nagy tömegekhez való eljuttatásának. Ma van.
VálaszTörlésEz egy új kihívás, amivel együtt kell élni és megtalálni rá a megoldást, de egyelőre a demokráciánál nem tudok kevésbé kockázatos hatalmi formát, ahol kisebb lenne a visszaéléssel okozott kár.
A demokráciával nincs baj. Persze kérdés, mit nevezünk annak, mik a lényegi elemei. A képviseleti demokrácia jelenlegi formája megbukott, és eddig se volt valami jó. De ez csak a demokrácia működtetésének a módja. Attól, hogy ez rossz, maga a demokrácia még nem lesz az. Csak mindent definiálni kell, mert a szavak lejáratásának nagy divatja van manapság. A liberális szitokszó lett, a nemzeti meg fosztóképző. És sok más szó is eléggé rosszul járt.
VálaszTörlésNem érdekes, hanem az időnként fel-feltörő alpárian meritokrata. Azok hangja akiknek küldetésük, hogy folyamatos üzemmódban kognitív küszöböt találjanak, illetve állítsanak ember és ember között és azt logikusnak tetsző példák tengerével igazolni véljék. Azok hangja, akik folyamatosan keresnek érdemesnek és érdemtelennek tartott emberi csoportokat önnönmaguk egyfajta fölébb rendeltségük igazolására.
VálaszTörlésPl. nagyon jó a repülőpilóta példája egy olyan korban idecitálni, amikor a pilóta tényleg már csak azért vezethet még repülőt, mert egyelőre az az olcsóbb megoldás a robotpilóta helyett. De mondhatnánk azt is, hajrá pilóta amikor géphiba miatt röpképtelen a repcsi.
So so, sokkalta összetettebb az emberi faj és azon belül egy egy egyed képessége, "érdemessége", hogy bármely idióta meritokrata azt elképzelni tudná, hogy mely kihívásokra ki lesz az alkalmas a következő 4 évben, a holnap megjelenő kihívásokra a munka világában, hogy ki lesz holnap az új "érdemes" s ki akiknek léte csupán a "szükséges rossz".
Az időnkénti üzemhiba nem bukás. Bukni diktátumok tudnak. A demokrácia viszont öngyógyulni képes. Természetesen csak ott, ahol a játékszabályainkat önkényesen átírókat időben felismerni képesek és elzavarni bátrak.
Solymos Gellért Ez is teljesen jogos. Nem tudom mi lenne erre az optimális megoldás. Valószínűleg az, hogy a demokráciának van egy csomó előfeltétele. Megfelelő oktatás, szabad sajtó, az információ szabad áramlása, tájékozottság, átláthatóság, a folyamatos kontroll lehetősége.
VálaszTörlésSolymos Gellért azért a meritokrácia, mint felvetés mögött nem csak és kizárólag a felsőbbrendűség állhat, legalábbis szerintem minimum megfontolásra érdemes és nem azonnal elvetendő.
VálaszTörlésAz alpáriban és a 2005-óta erősödő amerikai újhullámából mást még nem sikerült kiolvasnom. És amúgy akkor, amikor az érdemmel és döntési jogokkal rendelkezők köre bezárul :) vagy hogy mondta pontosan Csermely Péter
VálaszTörlésLaszlo Fazekas Részt kell benne venni. Ennyi. Amúgy tovább gondolva a szavazásban résztvevők aránya egyfajta meritokrata logikát is kielégíti, és valahol a sikeresség mögött megbújó ismeretlenben is fellelhető. Aki meg győzni akar új politikával legyen képessége elérni a passzív többséget. Ha egy félmarha Trumpnak ez sikerült akkor a kognitívan magasabban funkcionálóktól ez egy elvárható alapkészség kell hogy legyen:D
VálaszTörlés