Az agy mint önálló univerzum (és a tudat mint ennek vetülete)
Mostanában kölök (5) egyre többet hantázik. Eszébe jut valami, és csak mondja mondja, mindenféle meséket sző olyan történet foszlányokból, amik vele történtek, vagy tőlünk hallotta őket. A dolog nem annyira ismeretlen, hisz amikor megkér, hogy meséljek neki, kb. én is ezt csinálom. A hagyományos mesék nem igazán kötik le, csak az olyanok, amiket én találok ki abban a pillanatban. Ha elalvás előtt mesélek neki, általában lehunyom a szemem, és csak mondom ami eszembe jut. Néha azon kapom magam, mint ha én is csak figyelője lennék a történéseknek, és sokszor magam is meglepődök rajta, milyen történet kerekedett ki az egészből. A minap azon gondolkodtam, milyen baromi érdekes dolog ez. Kevesebb igazán tudatos dolgot tudnék mondani, mint a beszéd, legyen az mesélés, vagy egymással való beszélgetés. De valójában mennyire tudatos mindez? Ha jobban belegondolunk, beszéd közben nem gondoljuk át, nem ízlelgetjük minden szavunkat, sőt sokszor meg is bánjuk amit kimondtunk. Valójában a beszéd, vagy akár egy magas szintű intellektuális vita korántsem tudatos. Egyszerűen csak jönnek a szánkból a szavak az agyunkban felbukkanó gondolatok mentén. Ez számomra azt látszik igazolni, amiről már régebben írtam (http://lf.estontorise.hu/archives/624), hogy az agy (az én elképzelésem szerint) olyan mint egy önálló univerzum. Absztrakt gondolatok kerülnek be oda a külvilágból. Élmények és emlékek, amik viszont korántsem statikusak. Ezek az agyunkban külön életet élnek, formálódnak, kombinálódnak pont úgy mint az élőlények génjei. Egyfajta absztrakt evolúció (http://lf.estontorise.hu/archives/645) zajlik a fejünkben. Mikor beszélgetünk valamiről, ezek a gondolatok aktiválódnak és "manifesztálódnak" beszéd formájában. Ezt a gondolat folyamot vélem felfedezni abban, mikor a kisfiam hantázik, mikor én mesélek neki, de egy magas szintű intellektuális beszélgetést is egy ilyen gondolat folyamként képzelek. Ez esetben a folyam egy újabb folyamot indít a másik félben, ami aztán újabb folyamot indít bennünk, miközben ugye gondolatok cserélődnek és rekombinálódnak mindkettőnk fejében. No de ha az agyunk csak amolyan "gondolat állatkert" aminek kivetülése a beszéd, akkor hol vagyunk az egészben mi? Hol az öntudat? Talán sehol. Az egész csak képzet. Csak az, ahogyan megéljük a kvázi tőlünk függetlenül működő agyunk folyamatait. Úgy érezzük, mi teszünk dolgokat, de valójában csak szemléljük az agyunkban működő automatizmusok eredményét. Persze ez csak definíció kérdése...
#blog
Szerintem ez inkább abból adódik, hogy két agyfélteked van, melyek nem feltétlenül vannak tudatában a másik fél dolgainak. Mikor este mesélsz, a bal agyféltek már fáradtabb, el kezd lazulni, és a kreativitást, más látásmódot gyakorló agyfékteked csak mesél, mesél. A jobb félnek nincsen idő, sem tér, az az álmodozó. Néha erre rádöbben a bal, és rendet rak, elemez, hogy mi a franc történik éppen.
VálaszTörlésAmit írsz, az hasonló ahhoz, amire én akartam itt kilyukadni, hogy nincs egy különálló Én, csak a részek összessége. Ez a jobb/bal agyfélteke miatt már élből két részre bomlik, de szerintem még tovább bontható, és a végén csak automatizmusok maradnak.
VálaszTörlésIgen, még ha erről maximum sejtéseink vannak csak, vélhetően valamik összessége vagyunk. Mint egy hangyakolónia, mely egyként működik.
VálaszTörlésIgen, szerintem is valahogy így. Az idő múlásával pedig rengeteg tapasztalatot is szerez az agy, így hihetőbb és sokkal inkább a tapasztalatokra épülő dolgok kerekednek az efféle lazán gondolkodva mesélésből. Gyerekként a teljesen lehetetlen dolgokra is képesek voltunk esküdözni, hogy az bizony úgy történt :D
VálaszTörlésUgorjunk akkor még egy gondolati szintet és csavarjunk rajta egyet! Jelenleg a tudomány nem sokkal tud többet az emberi agy működéséről, mint egy kisgyerek egy TV, rádió vagy számítógép belsejéről. (Persze már sokat tudunk az agyról, de az egész komplexitásához mérten arányosan mondom) Ráadásul a mai nyugati tudományos világ olyan mértékben materiális, hogy el sem hajlandó képzelni olyan dimenziókat, amiket nem tud kézzelfoghatóan megmagyarázni. Ezen gondolatok mentén tovább haladva, tegyük fel, hogy az agyunk is csak ilyen közvetítő eszköz, mint a TV, rádió vagy számítógép, amin internetezünk. Egy kisgyerek ugyanúgy a készülékben keresi a bemondó bácsit és ha nem kezdnéd el magyarázni, hogy nem ott van benne, csak közvetíti azt, ami valahol távol történik, akkor talán egy darabig magától rá sem jönne. Mi van, ha az agyunk is egy a fizikai testünktől független lélek, szellem vagy valami másként elnevezett kollektív tudatalatti részét képező egységhez kapcsolódik csak és annak az adását közvetíti? Persze az egyik agyfélteke a kreatív adásokra van hangolva, a másik meg inkább a kognitív jeleket veszi. És ha megsérül a látásért felelős agyfélteke, akkor csak a vizuális jeleket továbbító tranzisztor pukkant el, ezért van sötétség. Lényeg, hogy ezzel sokkal inkább megmagyarázható lenne a hagyományos működésen felül sok olyan dolog is, amikre jelenleg nem tud a nyugati világ magyarázatot adni (megérzések, gondolatátvitel, stb.)
VálaszTörlésÉn azt gondolom magamról, hogy elég türelmes, toleráns és befogadó ember vagyok, aki sokakkal szívesen elbeszélget érdekes témákról akár filozófiai magasságokban is, de amikor meglátom a fire hawk nevet a G+ kommentek között, egyből elmegy az adott poszt témájának folytatásától a kedvem. Korábban kísérleteztem vele párszor, de már feladtam, mert nem egy nyelvet beszélünk. Arra szoktam még ilyenkor gondolni, hogy vajon hányan vannak, akikből az én nevem felbukkanása vált ki hasonló reakciókat? 😀
VálaszTörlésDa Narancs Ez a lélek dolog nálam örök viaskodás magammal. :) A blogomban ezt tök jól nyomon lehet követni. A régebbi bejegyzésekben mellette próbáltam érvelni, az újabbakban meg ellene. Ha van lélek, örökké élhetünk, ha nincs, akkor lehetséges, hogy nemsokára feltölthetjük magunkat, és örökké élhetünk. Igazából ami mindig zavart, az az agyi sérülések. Nagymamámnak öreg korára valami agysorvadása volt, olyan volt mint egy kisgyerek, elöttünk épült le folyamatosan. Hol volt közben a lelke? Ha az emlékek az agyban vannak, a viselkedést hormonok befolyásolják, ha a hangulatunkat drogokkal módosíthatjuk, stb. akkor mi marad a lélekben? Nem marad semmi. A jelenlegi legjobb túlvilág hipotézisem mostanában, hogy az agyban van minden, de hátha készül róla biztonsági mentés, amiből a világ vége után Isten visszaállít minket ...
VálaszTörlésIgen, csak ugye fejbe somnak, és kiesik egy rakás emlék, tehát azok az agyban lehetnek. Drogoktól jó lesz a hangulatod, tehát az is az agyban van. És ugye így semmi nem marad a léleknek, kezelőnek, hívjuk akárhogy.
VálaszTörlés