Egy rövid, de velős vitám Charles Strossal...
Charles Stross Accelerando-ja a kedvenc sci-fim. A szingularitás témáját dolgozza fel. Egy rettentő bizarr világot fest elénk, és ami az egészben a legbizarrabb, hogy szépen ráül arra az ívre, amit Ray Kurzweil festett elénk a Szingularitás küszöbén-ben. Szóval Stross agymenése nem is biztos hogy olyan távol áll a valódi jövőtől...
Stross-ról tudni kell, hogy szenvedélyesen gyűlöli a bitcoint, és manapság twitter bejegyzéseinek nagy részét a kriptopénz fikázása tölti ki. A minap épp azt tette szóvá hogy a bitcoin hatalmas energiaéhsége hozzájárul a klímaváltozáshoz (egészen pontosan 'szétcseszi' a klímát). Gondoltam ha már ott vagyok, odatwittelem neki, hogy a PoW tényleg szívás, de vannak alternatív megoldások, így a blokkláncot azért ne húzzuk le a klotyón. A blokklánc jó dolog, és hozzájárulhat például olyan autonóm, intelligens cégek létrejöttéhez, amilyenekről az Accelerandóban is ír. Szoktam így odatwittelgetni 'nagy' embereknek, akik ezekre nyilván nem reagálnak semmit. Többnyire észre sem veszik. Olyan ez, mint mikor az ember visszadumál a TV-nek. Csakhogy most a TV is visszadumált. Stross válaszolt a twittemre, hogy tényleg jó dolognak tartom olyan dolgok létrehozását, amik kiirtják az embereket.
Igazából a válasz meglepett (persze azon túl, hogy eleve az is meglepett, hogy válaszolt), ugyanis semmi ilyesmire nem emlékeztem a könyvből, hogy a mesterséges intelligencia kiírtotta volna az emberiséget. Utólag belegondolva tulajdonképpen lehet így is értelmezni a dolgokat, de fura mód nekem ez eddig a twitter bejegyzésig egyáltalán nem volt egyértelmű. A történet nagyon zanzásítva valami olyasmi, hogy miután lehetségessé vált az emberi tudat feltöltése, az emberek elkezdték magukat fejlesztgetni a mesterséges intelligencia által. Ekkor már léteztek azok az ominózus intelligens cégek, amikkel összeolvadtak a tulajdonosaik, és így létrejött az emberiség egy fejlettebb, szingularitáson túli formája, akiket Stross Elfajzott Utódoknak nevezett a könyvében. Mivel az új létformában való élethez egyedül számítási kapacitásra volt szükség, ezért nanorobotokkal elkezdték bedarálni a naprendszert, és egy hatalmas számítógéppé alakítani minden fellelhető anyagot (egyébként pontosan úgy, ahogy Kurzweil is írt róla). Voltak páran, akik nem csatlakoztak az Elfajzott Utódokhoz. Mivel a naprendszer bedarálása belülről kifelé folyamatos volt, hamar sorra került a Föld és a Mars is, és ez a pár maradék ember a Jupiterig szorult ki. Aztán a Jupiter is sorra került, és végül talán valami másik naprendszerben tudtak megtelepedni az emberek, az Elfajzott Utódok pedig végleg bedarálták a naprendszert, és egy hatalmas számítógéppé alakították azt. Ezt végül is talán így utólag lehet úgy értelmezni, hogy az MI kiirtotta az emberi fajt, a maradékot meg elüldözte. Csakhogy ez a maradék is többnyire feltöltve, szoftverként telette napjait. Szükség esetén replikáltak maguknak anyagi testet, mert nem tartott semmiből (plusz amúgy is állampolgári jog volt egy test), de végső soron ez sokat nem változtat a dolgokon. Szóval ez az egész drámai "kiirtás" az én szememben inkább csak amolyan cicaharc volt két típusú szoftver közt. Végső soron mindkét fél mi voltunk, az emberiség. Az Elfajzott Utódok éppúgy, mint az identitásukat megőrző, de ugyancsak szoftverként létező másik csapat. Nem irtott ki senki senkit, és nem is létezett az a titokzatos, emberiséget megtámadó MI, hisz az is mi voltunk, csak más formában. Ezt a véleményemet meg is osztottam Stross-al, miszerint az emberiséget nem irtotta ki senki, hisz a másik oldal is mi voltunk. Erre már csak annyi választ kaptam, hogy félreértettem a könyvet. Hát, ennyiben maradtunk.
Igazából csak azért szerettem volna leírni mindent, hogy milyen érdekes, ha mások a prekoncepcióink, egészen máshogy értelmezhetjük ugyanazt.
Hát, ennyi volt a kalandom kedvenc sci-fi regényem írójával. Örülök, hogy sikerült pár szót váltanunk, még ha nem is értettünk egyet. Sőt, a véleményünk szöges ellentétben állt egymással... :)
#blog
WOW... érdekes az egész story
VálaszTörlésAsimov a Végső kérdésben még annál is tovább megy, mint a naprendszer bekajálása.
VálaszTörlésAkartam még ide írni, de az spoiler lenne :-D
Ezt a tudatfeltöltést nem tudom elképzelni. Ha most elém állna egy marslakó, és közölné velem, hogy felesleges tovább egyek, igyak, lélegezzek, mert tegnap készült rólam egy tökéletes biztonsági másolat, aki pont úgy néz ki mint én, megvan minden emléke - akkor is ragaszkodnék az életemhez. Mert "az a másik" valaki, lehet hogy bármely ismerősöm / rokonom számára ugyanaz, mint én vagyok, közben én tudom, hogy én vagyok én, ő csak egy másolat. :)
VálaszTörlésÁrpád Erdős alapból minden emberben benne van a vágy, hogy örökké éljen és ez az egyik tudományos megoldás... számunkra nem természetes ez így van jól... de közben a vágy, hogy ne szűnj meg létezni ilyen vagy olyan formában több ezer éve foglalkoztatja az embert...
VálaszTörlésGabriel Váraljay De, megszűnsz létezni, csak valaki más tovább él.
VálaszTörlésKépzeld el - talán ma már nem is állunk attól olyan messze, hogy megvalósítható legyen, hogy a mobilod éveken keresztül venné fel a beszélgetéseidet, szövegedet, ahogy másokkal diskurálsz. beküldené egy szerverre, ahol egy mesterséges intelligencia betanulná azokat.
Miután meghalnál, a számítógép képes lenne ismerőseiddel ugyanúgy beszélgetni mobilon, mintha te volnál ott, valószínű tényleg nem tudnának különbséget tenni.
Ha lenne ilyen, te úgy éreznéd, hogy nem fogsz megszűnni létezni?
Árpád Erdős de az már nem én vagyok :-)
VálaszTörlésErre a témára van egy rövid sci-fi a fejemben, csak még nem jutottam oda, hogy leírjam... :)
VálaszTörlésMinden esetre ez az "én vagyok, nem én vagyok" kérdés nem olyan triviális.
facebook.com - Dust
VálaszTörlésLaszlo Fazekas Nekem az. Ha klónoznak valakit, az akkor is másik ember. Onnan kezdve, hogy akár 20 cm-rel távolabbi pozícióból figyelik a világot, már más ingerek érik őket, más gondolatok fogalmazódnak meg bennük és más irányba fejlődnek. Akár az egypetéjű ikrek: az osztódás pillanatáig egy ember, onnan már máshogy fejlődnek, és más személyiségnek tekintjük őket. Hiába azonosak a gyökereik, nem fogják tudni, hogy egy adott pillanatban éppen mit gondol a másik - ahogy te sem fogod tudni, hogy a feltöltött klónod épp min gondolkodik, mert az már nem te vagy, nem a te akaratod nyilvánul meg benne.
VálaszTörlésEz attól függ, hogy definiálod magad... :) Amikor a Star Trekben teleportálnak valakit, akkor utazik, vagy meghal az egyik oldalon, és a klónja él tovább a túloldalon?
VálaszTörlésEz attól függ, hogyan éli ezt meg.
VálaszTörlésHa az "érkezési oldalon lévő személy emlékszik az utazásra, akkor utazott. Ha nem emlékszik, akkor lehet klón, de akkor hova tűnt az eredeti példány?
Az igazi probléma azonban az, ha a klónozással / feltöltéssel lehet "szaporítani" a példányok számát.
De mint korábban már írtam, a legnagyobb problémát nem is ebben látom, hanem abban, hogyha fel lehet tölteni egy tudatot, akkor azt lehet módosítani is. És onnantól a személyiségnek vége. Semmi akadálya nem lesz, hogy tudatokat egyesítsünk, kiválogassuk mindegyikből a hasznosnak tartott dolgokat, és szuper-embereket hozzunk létre, akkor pl. hiba nélkül és fáradhatatlanul végez orvosi műtéteket, tervez új dolgokat stb. Először persze csak annyi lesz, hogy pl. autót vezetni annyi lesz, hogy betáplálják az agyadba a Hamilton&Schumacher programot, de majd lesz DaVinchi, meg ElonMusk meg sok egyéb, amit pénzért megvehetsz. Végül már születéskor minden benne lesz az emberben, a "hagyományos" ember sehova nem fog kelleni és ennek megfelelően ki is hal.
Isaac Asimov - A végső kérdés:
VálaszTörlésfacebook.com - Log In or Sign Up to View
Ez jutott eszembe a témáról: medium.com - A meséken túl… – Laszlo Fazekas – Medium
VálaszTörlés