Pont ugyanezt fejtetettem ki valakinek, hogy az alagút végén nem a menyország, hanem a szülészorvos vár (jó esetben, rossz esetben 2m zuhanás, ha mondjuk zsiráf vagy)...
Amikor pedig valaki visszatér, és mesél az alagútról, amit akkor látott, mikor majdnem meghalt, akkor a világ másik végén szülés közben meghal egy gyerek.
Szörnyű, de ez is hozzá tartozik a sztorihoz... Valamint az is, hogy tudatunk is "átmegy", és valójában beleörülünk abba, hogy 9-12 hónapon keresztül semmit sem tudunk csinálni...
Én azon gondolkodtam, hogy ha mindent elfelejtesz a régi életedből, akkor az új ember vajon te vagy, vagy az már más? Ha te vagy, akkor tulajdonképpen mi az identitásod definíciója, ha nem, akkor ha egy baleset hatására amnéziás leszel, és mindent elfelejtesz, akkor meghalsz? De amúgy nekem szimpatikus egy ilyen világ. Ráadásul a teljes agytörlés olyan komponens, ami miatt soha nem fogjuk tudni bizonyítani, hogy így működik-e a dolog, vagy nem. Olyan mint a teremtés vs. antropikus-elv vita.
Volt egy cikk egy agykutatóról, aki megírta, hogy szerinte az agy nem lehet a lélek központja - erre a hívő világ (én is hívő református vagyok) jelentős része úgy reagált, mintha a pápán stigmák jelentek volna meg... Szerintem a lélek önként "láncolja" magát egy testhez, amit aztán elenged vagy továbbmegy - ez maga a létezés.
Az addig ok, hogy testről testre jár a lélek, de mi van az emlékekkel, azok hová lesznek? Azok az agyban tárolódnak, vagy a lélekben? És mi van a drogokkal, amitől megváltozik a hangulatod, az az agyra hat, vagy a lélekre? Vagy mi van az elmebetegekkel, akiket gyógyszerrel szinten lehet tartani, de ha nem veszik be a gyógyszert, akkor elvágják a nyakad. Ha megöl valakit egy ilyen ember, az a lélek döntése volt? Szóval az agyi sérülések, az agy betegségei a tapasztalat alapján annyi mindenre hatnak, hogy ha ezeket a dolgokat mind az agyhoz kötjük, nem marad szinte semmi a léleknek. Tehát ha az agyban születnek a döntések, ott tárolódnak az emlékek, akkor mi a szerepe a léleknek? Mert végül is a döntéseink és emlékeink vagyunk mi magunk. Ez az én nagy dilemmám. :)
Szerintem lélek nélkül ösztönlények lennénk, pont mint az állatok. A drogok sokszor arra jók, hogy ezt az ösztönlényt erősítsék (pörgető cuccok), vagy gyengítsék (fű, pszihedelikus cuccok) - növelve/csökkentve a lélek mozgásterét, kötöttsêgét. Az agy pedig a controll panel vagy /etc, állapotától függően ér át az üzenet a lélektől az agyban lakó ösztönlénynek...
A lelkünk felszedi minden életünk emlékeit, tapasztalatát - és ha szerencsések vagyunk vagy teszünk érte, akkor részben mi is elérhetjük ezeket. Vagy a lelkünknek van valami "küldetése", amely során vannak dolgok, amiket meg "kell" tapasztalnia, és a testünk ennek "kiszolgálására" van...
Furcsa idézet ebben a kontextusban, de szerintem a legjobban írja le azt, mi az a hit (és nincs hátsó szándékom vele). Zsidókhoz írt első levél, 11. rész, 1: " A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.". Nekem ez elég ahhoz hogy hitem legyen, hogy higgyem azt, hogy ez így van...
Alapvetően olyan mint ha úgy lenne felépítve a világ, hogy ezeket a kérdéseket soha ne lehessen bizonyíthatóan eldönteni. Ezzel kvázi rákényszerítve az embereket arra, hogy állást foglaljanak (hisznek, vagy nem) úgy, hogy ehhez nem kapnak semmilyen támpontot. Írtam egy bejegyzést az antropikus elvről (http://lf.estontorise.hu/archives/250), ott jól érződik szerintem, hogy mit értek az eldönthetetlenség alatt. Az sem lepne meg, ha az agykutatók találnának valami új fizikai törvényt, vagy bármilyen más okot, ami miatt az agy nem leképezhető, ezzel nyitva hagyva az agy vs. lélek vitát.
Én annak idején beszélgettem egy nálam kicsit idősebb sráccal erről, aki történetesen pap. Ő azt mondta, hogy mindig kételkedni kell mindenben. A bibliát is meg kell kérdőjelezni, de a fizikát is. Valahol az is csak egy vallás, csak kevesebb dogmával (axiómával). Amúgy én is "fizika fan" vagyok, de e mellett örök kételkedő. Bármit hajlandó vagyok elfogadni, és bárminek az ellenkezőjét is, ha ellentmondásmentes a rendszer. Ez azért kényelmes, mert így soha nem érhet meglepetés. :)
Ez az egész (mármint a szöveg a képen) még akár elgondolkodtató is lehetne, ha az élet a születéssel kezdődne... Így viszont csak egy jópofának szánt, ám de közönséges megnyilvánulás :)
Koran reggel? :)
VálaszTörlésSimán, én ezekre ébredek fel. :)
VálaszTörlésPont ugyanezt fejtetettem ki valakinek, hogy az alagút végén nem a menyország, hanem a szülészorvos vár (jó esetben, rossz esetben 2m zuhanás, ha mondjuk zsiráf vagy)...
VálaszTörlésAmikor pedig valaki visszatér, és mesél az alagútról, amit akkor látott, mikor majdnem meghalt, akkor a világ másik végén szülés közben meghal egy gyerek.
VálaszTörlésSzörnyű, de ez is hozzá tartozik a sztorihoz... Valamint az is, hogy tudatunk is "átmegy", és valójában beleörülünk abba, hogy 9-12 hónapon keresztül semmit sem tudunk csinálni...
VálaszTörlésÉn azon gondolkodtam, hogy ha mindent elfelejtesz a régi életedből, akkor az új ember vajon te vagy, vagy az már más? Ha te vagy, akkor tulajdonképpen mi az identitásod definíciója, ha nem, akkor ha egy baleset hatására amnéziás leszel, és mindent elfelejtesz, akkor meghalsz? De amúgy nekem szimpatikus egy ilyen világ. Ráadásul a teljes agytörlés olyan komponens, ami miatt soha nem fogjuk tudni bizonyítani, hogy így működik-e a dolog, vagy nem. Olyan mint a teremtés vs. antropikus-elv vita.
VálaszTörlésVolt egy cikk egy agykutatóról, aki megírta, hogy szerinte az agy nem lehet a lélek központja - erre a hívő világ (én is hívő református vagyok) jelentős része úgy reagált, mintha a pápán stigmák jelentek volna meg... Szerintem a lélek önként "láncolja" magát egy testhez, amit aztán elenged vagy továbbmegy - ez maga a létezés.
VálaszTörlésAz addig ok, hogy testről testre jár a lélek, de mi van az emlékekkel, azok hová lesznek? Azok az agyban tárolódnak, vagy a lélekben? És mi van a drogokkal, amitől megváltozik a hangulatod, az az agyra hat, vagy a lélekre? Vagy mi van az elmebetegekkel, akiket gyógyszerrel szinten lehet tartani, de ha nem veszik be a gyógyszert, akkor elvágják a nyakad. Ha megöl valakit egy ilyen ember, az a lélek döntése volt? Szóval az agyi sérülések, az agy betegségei a tapasztalat alapján annyi mindenre hatnak, hogy ha ezeket a dolgokat mind az agyhoz kötjük, nem marad szinte semmi a léleknek. Tehát ha az agyban születnek a döntések, ott tárolódnak az emlékek, akkor mi a szerepe a léleknek? Mert végül is a döntéseink és emlékeink vagyunk mi magunk. Ez az én nagy dilemmám. :)
VálaszTörlésSzerintem lélek nélkül ösztönlények lennénk, pont mint az állatok. A drogok sokszor arra jók, hogy ezt az ösztönlényt erősítsék (pörgető cuccok), vagy gyengítsék (fű, pszihedelikus cuccok) - növelve/csökkentve a lélek mozgásterét, kötöttsêgét. Az agy pedig a controll panel vagy /etc, állapotától függően ér át az üzenet a lélektől az agyban lakó ösztönlénynek...
VálaszTörlésA lelkünk felszedi minden életünk emlékeit, tapasztalatát - és ha szerencsések vagyunk vagy teszünk érte, akkor részben mi is elérhetjük ezeket. Vagy a lelkünknek van valami "küldetése", amely során vannak dolgok, amiket meg "kell" tapasztalnia, és a testünk ennek "kiszolgálására" van...
VálaszTörlésFurcsa idézet ebben a kontextusban, de szerintem a legjobban írja le azt, mi az a hit (és nincs hátsó szándékom vele). Zsidókhoz írt első levél, 11. rész, 1: " A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.". Nekem ez elég ahhoz hogy hitem legyen, hogy higgyem azt, hogy ez így van...
VálaszTörlésAlapvetően olyan mint ha úgy lenne felépítve a világ, hogy ezeket a kérdéseket soha ne lehessen bizonyíthatóan eldönteni. Ezzel kvázi rákényszerítve az embereket arra, hogy állást foglaljanak (hisznek, vagy nem) úgy, hogy ehhez nem kapnak semmilyen támpontot. Írtam egy bejegyzést az antropikus elvről (http://lf.estontorise.hu/archives/250), ott jól érződik szerintem, hogy mit értek az eldönthetetlenség alatt. Az sem lepne meg, ha az agykutatók találnának valami új fizikai törvényt, vagy bármilyen más okot, ami miatt az agy nem leképezhető, ezzel nyitva hagyva az agy vs. lélek vitát.
VálaszTörlésÉn annak idején beszélgettem egy nálam kicsit idősebb sráccal erről, aki történetesen pap. Ő azt mondta, hogy mindig kételkedni kell mindenben. A bibliát is meg kell kérdőjelezni, de a fizikát is. Valahol az is csak egy vallás, csak kevesebb dogmával (axiómával). Amúgy én is "fizika fan" vagyok, de e mellett örök kételkedő. Bármit hajlandó vagyok elfogadni, és bárminek az ellenkezőjét is, ha ellentmondásmentes a rendszer. Ez azért kényelmes, mert így soha nem érhet meglepetés. :)
VálaszTörlésEz az egész (mármint a szöveg a képen) még akár elgondolkodtató is lehetne, ha az élet a születéssel kezdődne... Így viszont csak egy jópofának szánt, ám de közönséges megnyilvánulás :)
VálaszTörlés