Gondolkodtam már én is azon, hogy miért nem tudunk teljesen valóságosnak tűnő képeket raytrace-elni. Bármilyen pontos is a leképzés, mindig megmarad az emberben a "mű" érzés. Valószínűleg pont az a baj, hogy az ilyen objektumok/tájak/élőlények túl tökéletesek. Lassan szerintem a virtuális valóság, és az egyre jobb/gyorsabb technológiák megjelenésével az lesz majd a trend, hogy minél jobban lemásoljuk ezt a fajta tökéletlenséget, a repedéseket, a kopásokat, a piszkot, stb. hogy ezzel a reálishoz minél hasonlóbb világot alkossunk, mígnem a virtuális világ (legalábbis látványra) megkülönböztethetetlen lesz a valóditól. Nem fogjuk tudni (vagy legalábbis csak hosszabb vizsgálódás után), hogy az adott felvétel egy valódi gömbpanoráma, vagy csak generált. Egyébként ebben is segítségünkre lehet majd az MI és a neurális hálózatok. Valós képek segítségével betaníthatjuk majd a "tökéletlenséget", amit a gép így képes lesz a renderelt képekre alkalmazni. A feladat hasonlónak tűnik ahhoz, mint mikor egy egy festő stílusát tanították meg egy neurális hálónak, ami aztán ez alapján kitűnő új festményeket generált képekből az adott stílusban.
https://sg.hu/cikkek/119095/digitalis-abrazolas-atok-a-tokeletesseg
https://sg.hu/cikkek/119095/digitalis-abrazolas-atok-a-tokeletesseg
Szerintem csak odafigyelés kérdése. Hollywood-nak simán elhisszük, hogy a Leo-t szétszedő medve tényleg valódi, hogy csak egy példát említsek a sok közül.
VálaszTörlés